11. Nap Budapest
9-kor indultunk. Bár kicsi hotel volt, de pazar reggeli. Éreztük, hogy közeledünk, mert végre jó volt a reggeli kávé.
Lejtő, emelkedő, kanyar… Erről szólt a délelőtt… végre.
Sokat nem beszéltünk, mert ha 6-7000 fordulat körüli üvöltő motorral fekve kanyarodunk, Szandra nem zavar, nem szól, csak enged játszani.
Miután 1-2-szer odaérintettük az aszfalthoz a közép sztendert, át is keveredtünk a Tátra innenső oldalára. Szépen melegedett az idő. Mire édes hazánkba értünk, már elképesztő volt a meleg.
Az Ipolyság felé jöttünk, majd Párkánynál érkeztünk meg. Alig múlt két óra. Tudtuk, hogy még el kell mennünk vásárolni, mert amikor elmentünk, úgy hagytuk a hűtőt, hogy ha bele „hahóztál”, a visszhang csak 4 másodperc múlva válaszolt.
A kedvenc anyósom bevállalta, hogy míg motoroztunk, néhány alkalommal meglocsolja a chiliket és az egyéb növényeket. Hazaérünk, belenéztünk a hűtőbe — ez a cukorborsó asszony telepakolta nekünk. Így aztán ki sem mozdultunk azóta, és holnap sem tervezzük.
Hazaérkeztünkkor a Fazer 3998 km-t mért. Szandra felajánlotta, hogy menjünk még pár kört a ház körül, hogy kerek legyen, de mereven elutasítottam, és csak le akartam szállni a motorról. A 7-es buszról leszálló egyik nőnek nyomtam a kezébe a telefont, hogy az elgyötört testünkről készítsen egy képet, ahogy lerogytunk a garázs elé.
Ezzel a meglátogatott országaink száma 28-ra duzzadt, 27 fővárosban aludtunk már. Hevenyészett számolás alapján az elmúlt 12 napban 17-szer tankoltunk, 9 alkalommal ettünk benzinkutas hot-dogot.
A financiális részéről nem közlök információkat, de elkerekedett a szemem, mikor összesítettük. Mondjuk hotelekben szálltunk meg, reggelivel. Az útminőség és a közlekedési morál egyértelműen Lengyelországban és Lettországban a legjobb. Őket követi Észtország, Litvánia, Szlovákia és kis hazánk.
A nemzetközi KRESZ pedig kissé szabadon értelmezett. Láttunk pár táblát, amiről gyorsan kitaláltuk, mit akar jelenteni, de hiába az A-s, B-s jogosítvány, soha nem tanultunk róla.
Egy nagyon erős helyzet volt a bálázós traktorral. Én halálra rémültem. Szandrának a pulzusa sem emelkedett meg, csak feltolt a tankra, majdnem a kormányig. Áztunk, melegünk volt, nagyon élveztük.
Országúton átlag 110 km/h, lakott területen 50-70 km/h volt a bevált tempó. Az öreglány elfüstölt több mint egy liter olajat, de derekasan állta a sarat. Ismét köszönet a doktor bácsinak, Tibor Kovács – nak. Az olajat is csak azért eszi, mert nem engedem neki megbontani. 😁
Már azt is tudom, hogy ha a Premier sisakom plexije 1 kattintásra van nyitva, kb. 190-nél magától becsukódik. 😁
Jövőre újra lesz egy erdélyi kör, és ha az orosz szakadárok Moldovában lenyugszanak, megpróbáljuk a fővárosainkhoz hozzáadni Kisinyovot.
Holnap egy pihenőnap, aztán megy minden tovább.
Pusszantás mindeniknek.