7. Nap: Riga
Egész nap viccelt velünk az Öreg.
Néhány perc kiadós eső után 20 perc napsütés — csak hogy megszáradjunk.
Aztán kezdődött elölről.
Kemények voltunk… nem vettünk esőruhát. Aztán már csak röhögtünk, és áztunk.
Érdekes, hogy a szó szoros értelmében vett autópálya a balti államokban nem létezik. Vannak 2×2 sávos utak, de jelöletlenek. A sebességhatár van, ahol 130 km/h, de nem autópálya.
A magyar konzulátus utazási oldala megemlíti, hogy a közlekedés ezekben a szovjet utódállamokban kaotikus lehet. Ehhez képest pl. előzni tilos szakaszon még a nagy dög kamionok is annyira lehúzódnak, hogy záróvonal-sértés nélkül elmehessen a motoros. Tanulhatunk tőlük. Mondjuk, majdnem minden útszakaszuk elég széles ehhez.
Riga előtt pár kilométerrel megálltunk, hogy búcsút vegyünk a Balti-tengertől.
Viharos, sötét, zúg, méteres hullámok csapkodnak — de micsoda hangulata van.
Összeölelkeztünk, és néztük.
Ha nem akarom is, többször eszembe jut: Szerencsés vagyok!
Óvatosan bántam ma a gázzal. Egy tankkal sikerült a Tallinn–Riga távolság (319 km).
Tessék kitalálni, mi volt az ebéd! 🙂
Riga baromi nagy.
A külváros valóban még mindig hordozza a nagy Szovjetunió nyomait. Azok a múlt évezredből itt ragadt panelházak – kissé lepusztultak, elhanyagoltak, szögletesek, és valamikor pirosak, mára már inkább rózsaszínek – mintha valaki itt felejtette volna őket.
De ahogy beljebb haladunk… megérkezünk a modern Európába.
Üvegfalak, rendezett utcák, menő kávézók, fiatalok rollerrel.
Az uniós átlaghoz képest az egy főre jutó GDP-jük 95–96%. Elég durva, ahhoz képest, hogy a Szovjetunió csak 1991-ben ismerte el hivatalosan a függetlenségüket.
És basszus, majdnem mindenki beszél angolul. És persze oroszul, és természetesen a saját anyanyelvén is.
Szóval, ha valaki azt hiszi, hogy ez a régió csak posztszovjet országok gyűjteménye, téved.
Gazdaságföldrajzról ennyit.
Azért akartam csak elmondani, mert konkrétan az én fejemben éltek sztereotípiák.
Minden tiszta, minden rendben van, minden működik.
És még egy óriási pozítívuma van a helynek. A dobozos sör nem fél liter, hanem egy angol pint (0.588 L) 😀
Ha minden igaz, Riga egyik legrégebbi szállodájában vagyunk. Arannyal, faragványokkal, díszes csillárral.
Nem is értem, mit keresnek a Bookingon, kockáztatva ezzel, hogy mindenféle jöttment motoros népek hajtsák álomra a fejüket az előkelő falak között.
Egy dolog nem hagy nyugodni.
Más szállodákban találtunk már kis ajándék csokit az összehajtott törölközőkön.
Itt viszont mindkét éjjeliszekrényre oda van készítve egy-egy pár füldugó.
Aggódva várom az estét.
Holnap ismét csak 330 km.
Litvánia, Alytus.