6. Nap Tallinn 2.
Így akartam hagyni a mai napot írás nélkül. Szandra szerint sok lenne az ártatlan, elkeseredett áldozat. Nem tehetem meg!
Mérhetetlen csalódással indult a nap. Az ember kicsit elhúzza a reggeli készülődést, erre valami bélpoklos beveri az összes kis kolbászt a svédasztalon.
Okosórával rögzítettük az útvonalat, így aztán pontosan tudom, hogy 11 km-t mentünk. Az az igazság, hogy 1-2 óra alatt bejárható a hely.
Valóban nagyon szép város. Nem közhelypuffogtatás. Nem csak úgy megszokásból mondom. Párizsra például nem mondanám, csak azért, mert az egész világ ezt mondja. Tallinn valóban ki van glancolva. Még a fűszálak is katonás rendben állnak a parkban.
Tök jól megfér egymás mellett a régi vártorony és egy-két újabb üvegépület. Sajnos turistákkal erősen fertőzött terület. Itt voltunk mindjárt mi. Ha valakiről el akarod dönteni, hogy őslakos-e, nagyon könnyű dolgod van: papucsot visel.
Két biztos terv volt mára. Az egyik, hogy valami magas helyről megfotózzuk a várost. (Aki ismer, tudja, hogy dacára a korlátozott hely- és súlylehetőségeinknek, egy rendes fényképezőgépet azért hoztam. 😁)
A másik, hogy a tengerpartra kisétálunk.
A Patkuli lépcsőt választottuk magaslati pontnak. Nem leltároztam le az egyházi épületeket, de ha valaki becsukott szemmel eldob egy követ, az biztosan templomra esik.
Kora délután volt, mire leértünk a partra, és Szandra halált megvető bátorsággal beledugta az ujját a Balti-tengerbe. Rajtunk kívül csak a sirályok voltak a parton. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy hétköznap van, másrészt a víz hőmérséklete korántsem mondható kellemesnek.
Ettünk, mostunk, rendbe raktuk a felszerelést.
Ma új észt szót tanultam meg a gyógyszertár miatt: putukahammustus.
Nem valami bizarr afrikai halálos kór – sima rovarcsípés.
Még Alüksnében valami teremtmény annyit zabált éjjel a két lábszáramból, hogy minden üres időmet vakaródzással töltöm. Remélem, ez az észt csodagél segít elmúlasztani.
Ma túl vagyunk a felén. 😏
Holnap indulunk vissza. A nyugati oldalon, a tenger mellett.
319 km – Riga.