Öregszem. Nem lehetett összebújni a külön ágy miatt. Keveset aludtam, azt is szarul.
Reggelire törökösen kaptuk a kávét – borzalmas volt. Egy óvatlan pillanatban, az erkélyajtón át, kiöntöttem az udvarra. Vendéglátónk látta, hogy „gyorsan megittam”, hozni akart még egyet…
Ismét később indultunk, mint szerettem volna, eltűnt ugyanis a családi ereklye, a körülbelül 15 centis fém utazós cipőkanál. Tudod, az a ronda zománcozott barna, amit a nagyi is használt a cúgos cipőjéhez. Én már motoros ruhában toporogtam, Szandra pedig újra szétszedte a cuccainkat, az ágyakat, hason csúszva mászta végig újra meg újra a szobát.
Közben kinn szitált az eső. Előkerült a régi nóta: esőruhában kezdjük a napot, vagy ne?
Nemre szavazunk.
Belőttem a GPS-t, de a szökevény csak nem került elő. Mivel a szoba eléggé minimál módon volt berendezve, könnyen átlátható volt. Tudtuk, hogy valószínűleg nálunk van valahol – majd előkerül.
Lecuccoltunk.
Csöpögött az eső. A tank, az ülés tiszta víz. Felcsaptam rá a tanktáskát, és elindultunk.
Kezdett a felhő felszakadozni, és néhol már száraz aszfaltot is találtam. Egy-két kanyarban a tanktáska majdhogynem leesett, annyira csúszkált.
Kaptunk egy hosszú piros lámpát. Nem tudom pontosan, a lengyeleknél mennyire szabad előrefurakodni. Ilyen pofátlanul, mint én tettem, biztosan nem.
Kaptunk egy újabb pirosat. Na, most van időm – megigazítom a tanktáskát. Mérgesen felrántottam a két oldalát, nem értve, miért nem marad a helyén.
Ebben a pillanatban a szökevény cipőkanál hangos csilingelés közepette elkezdett pattogni a főút közepén. A tanktáska bivalyerős neomídium mágnese tegnap túszul ejtette, és csak most engedte el.
Szandra leugrott, hogy felvegye, közben zöldet kaptunk (természetesen). Az a szerencsétlen, akit az előbb pofátlanul megkerültem, most a mi mentőakciónk miatt maradt le a zöldről. Mi még persze átslisszantunk. 😁
Jó idő lett, meleg lett. Az, hogy itt nincs egy darab domb se’, nem vont le az út értékéből. Csodás fenyvesek, zöldség mindenfelé. A GPS-en a „leggyorsabb” opció volt beállítva. A fele utat négyszámjegyű, vagy jelöletlen utakon tettük meg. Ha valaki erre jár, melegen ajánlom ezeket az útvonalakat. Bármelyik kenterbe veri a mi főútjainkat.
Sajnos itt nincs hétvégén kamionstop. Egy-két helyen elég küzdelmes volt az előzés, még motorral is.
A sötét felhők végig a fejünk fölött fenyegetőznek. Nem akartunk sok időt veszteni a kajálással. Az ebéd egy benzinkutas hot-dog volt, és hajts tovább.
Ennek eredménye, hogy estére olyan éhesek lettünk, hogy már a szállásadónk kutyájára is úgy néztünk, hány szelet hús jönne ki belőle.
A szobánkban masszírozós, zenélős, dudálós, villogó zuhanykabin van, viszont ha a lábam meg akartam mosni, ki kellett nyitni a fülke ajtaját, hogy elférjek.
A híres lengyel sörökről annyit, hogy a szállásunkon csak Kozel volt csapon. Ami ugye cseh.
Nap közben nem nagyon fotózkodtunk, úgyhogy a poszt miatt gyorsan lőttünk egy szelfit a ház előtt. Ekkor kiabáltak ránk valamit lengyelül. Valószínűleg azt, hogy ne mászkáljuk össze a friss gyepet.
—
Holnap 423 km. Litvánia fővárosa, Vilnius.
Ja, a csizma tágul. Egész kényelmes volt.