Tegnap este elfelejtettem kikapcsolni a mobilnetet, így aztán reggel friss értesítésekkel, és egy újabb napra levont 3000 Ft-os világjeggyel ébresztett a telefonom.
Hát akkor hagyjuk a csudába az offline navigációt. A Waze csodát még nem próbáltuk a túra alatt, menjünk azzal.
Egy leheletnyivel eltért a tervezett útvonala a Google Maps-tól, de a cél ugyanaz. Hajrá
.
Eseménytelen és nagyon meleg 300 km-en vagyunk túl.
Eseménytelen, leszámítva a Waze-nek köszönhető kitérőt. Kb. 30 km-t tökön-paszulyon keresztül. Mert bár szilárd burkolatú útról beszélünk, de szigorúan egy jármű széles, és házakat nem nagyon, de erdőt, kukorica- és napraforgóföldet bőven láttunk. Olyan elhagyatottság érzés vett rajtam erőt, hogy esküszöm a sisak plexi sarkában, dögkeselyűket láttam felettünk körözni.
Szerbiában erősen esküvői szezon van, ezt már egyszer megénekeltem. Nincs ez másképp Novi Sadban sem. A Kristal hotel parkolója csordultig van feldíszített autókkal.
Megkaptuk a 9-es szobát. Pici, éppen, hogy az ágyat meg tudtuk kerülni. A konyhában szolgálatot teljesítő ipari szagelszívó, a csak résnyire nyitható lőrés-szerű ablakunkra fújta a kajaszagot, miközben úgy dübörgött, kattogott, rezonált, mint egy dizelmotor.
Rémült szemekkel néztünk egymásra. Leszaladtam a recepciós sráchoz, aki az elmondottaim alapján, úgy tűnt ismerte a problémát. A fiókból szó nélkül előhúzta az 1-es erkélyes nagy szoba kulcsát. Biccentett és átnyújtotta. Szóval ismét leírhatom, hogy a szállásunk pazar. 🙂
Vacsorára sajnos nem számíthattunk, mert az egész ház az esküvőre volt ráállva.
Felfedeztük helyette a környékbeli vendéglátó egységeket.
1.
A legközelebbi nagyon menő grill kajálda. Sajnos felújítás alatt, a fele lebontva. Egyetlen kislánnyal, és két asztallal üzemel. Korlátozott menüvel. Nincs pl. : Sör. Azonnal pánikszerű menekülésbe kezdtem.
2.
Tőle 300 m-re egy másik ami ugyan csak 9-ig van nyitva, de elvileg minden is van. Máskor talán, mert a Closed felirat igen bántóan világított rajta, illetve egy általunk dekódolhatatlan szerb nyomtatott szöveg az ajtón, miszerint 08.08 – 26.08.
3.
Tovább sétáltunk egy ígéretes hely felé, ami előtt sok autó állt. Nyerünk – gondoltam. Azt nem vettem észre, hogy néhány autó itt is fel van díszítve. Bementünk leültünk. Percekig nem nézett felénk a kutya se’. Belsőbb termeikbe bekukkantva próbáltam egy ételkihordásban kompetens kollégát keresni, de csak azt láttam, hogy mindenkin „kisestélyi” van és a zene nem dobozból jön, hanem a villanycig@ny csillogó homokkal igyekszik megdolgozni a pénzéért egy Roland szintetizátoron. Ismét belefutottunk egy esküvőbe.
4.
Az a baj, hogy eddig csak az egyik irányban, a szállodától jobbra próbálkoztunk. A következő lehetőség pedig a Javor Restaurant az ellenkező irányban, az elérhetetlennek tűnő, 8 perc gyalogtávolságban van. Bevállaltuk, túléltük, megérte.
A kép tanulsága ismét az, hogy a szerb konyha k.va jó!
És vége.
Holnap irány Magyarország. Este szerintem még dobok egy összefoglalót. Szandra pedig minden bizonnyal 15 perc múlva indítja a mosógépet. 🙂