Mióta Magyarországról eljöttünk, nem fogtam benzintöltő pisztolyt a kezemben. Úgy tűnik máshol nem koncentrálódik egy kézben a „petrol kereskedés”. Össze sem lehet számolni, annyi féle színű, nevű benzinkúttal vannak tele ezek az országok. Szinte mindegyik kicsike, és ha megállsz, azonnal odapattan egy kutas.
Ma reggel Pristinából kifelé megálltunk az egyik Kabashi kútnál. Már ott is termett egy pattanásos képű, szemre még a teenager kor elején járó vékony kölyök. Látván a nem hazai rendszámot, illedelmesen köszönt angolul. Kérdezte, hogy – Full? Mondom – Full. Lekapta a diesel pisztolyt… Olyat kiáltottam rá, hogy majdnem kiejtette a kezéből. Szemmel láthatóan rosszul érintette. Én meg azt hittem viccel. Háát van még tanulnivaló.
Betekeregtünk a hegyekbe. Távolról olyan látványt nyújtottak Koszovó – Montenegró határán, hogy a Szandra sisakjára felkerült a kamera.
Kis hegyi határátkelőn hagytuk el Koszovót.
Érdekes, hogy a koszovói kiléptetés és a montenegrói beléptetés 24 km-re vannak egymástól.
Elmentünk vagy 100 autó mellett, és harmadikként pofátlankodtunk be a határon.
Rövidke szakaszt terveztünk eredetileg Montenegróban, de az E65 útjuk annyira szép, hogy gondoltuk inkább itt megyünk észak felé, aztán később átosonunk Szerbiába.
Tényleg gyönyörű, végre az útminőség is kifogástalan. Haladtunk… egy darabig.
Mitha tudták volna, hogy jövünk… ( ezt a részt meg sem akartam írni, ne legyen az, hogy minden posztban panaszkodom kicsit, de muszáj.) Belefutottunk egy !!! 17 !!! kilométeres útépítésbe!
Por, teherautók, két irányból lámpával, jelzőőrrel megtűzdelt forgalom. És út helyett kavics. Több mint egy óra alatt sikerült átverekedni rajta. Finom fehér por vastagon rajtunk, a motoron. A lánc úgy néz ki mintha havazott volna.
Három napja spórolunk a Vodafone világjegyen. Ezért hoztam a régi telefonomat a Sygic offline navigációval. Ma simán szembeköpött. Elhozott minket a Villa Jelena helyett a Jelena restaurantig, majd feltette a kezét, hogy ő készen van. 3 km miatt kapcsoltam adatkommunikációt. Grrrrr.
A mai nap pozitívuma. Megálltunk Montenegróban, a természet lány ölén. Egymás után elvonultunk a bokorba, majd figyelmesek lettünk az út túloldalán egy csinos faházra, amiről később kiderült, hogy egy 4 napja nyitott étterem.
Rendeltünk egy full és egy half hamburgert. Egészen furcsán értelmezik a buci fogalmát. Egy két kilós kenyeret ketté vágnak, abba töltik a hamburger alkatrészeket. Amikor kihozták, Szandra csak annyit mondott. – Úristen, very big! 😀
Nova Varos – ban vagyunk.
Szerbiában végre újra van disznóhús, és újra lehet csapvizet inni. Mondjuk egy ilyen nap után igyanak vizet a növények. 🙂
A Villa Jelenában akkora a fürdőszoba, hogy ha ráülsz a WC-re, a jobb könyökeddel támaszkodsz a mosdón, a bal lábadat pedig beteszed a zuhanyfülkébe, hogy elférj. Meleg víz pedig annyi volt, hogy amikor Szandra zuhanyzott, már csak a visítás hallottam, mert elfogyott.
Holnap már egész közel leszünk. Novi Sad (Újvidék) 270 km.