2. Nap, Nis
Ideértünk.
Ma is megpróbáltatások sokaságával kellett szembenéznünk, mint a legkisebb királyfinak. Először is a lábszáram szinte szőrtelenítve lett. Mintha kályha lett volna a lábaim között, olyan melege volt motornak végig. Okosan kitaláltuk, hogy a Dinári-hegységen megyünk át, hogy ne csak a gumi közepe kopjon. Árnyékos utakra számítottunk. Hát nem.
A 22-es úton belefutottunk egy útfelújításba. A szerbek nem picsáznak az egy sávos lezárással. Simán felbontották az egészet faltól-falig. Szép nagyszemű zúzott kővel volt feltöltve. Igazi túraendúrós szakasz, csakhogy ez a motor messze van attól. Billegtünk, dobált jobbra-balra. Végül félúton lefordultunk jobbra az ismeretlenbe, és a GPS-re bíztuk, hogy kihúzzon a sz@rból.
Valami T-betüs városon mentünk keresztül, amikor egyszer csak a google által jelzett irányba’ egy elég komoly, nagy kirakodóvásár foglalta el a teljes utat. Az előttünk haladó fehér Peugeot nem esett kétségbe és határozottan elindult jobbra kikerülni az akadályt. Tényleg tempósan, céltudatosan. Örültünk, hogy egy helyi fickóra akadtunk és elkezdük követni. Aztán balra, aztán megint balra, kicsit makadám, aztán egyre keskenyebb földút, aztán már egy üdülő körzetben haladtunk aztán balra, aztán….. Kiugrott az autóból és nyitotta a kaput, merthogy emberük biz’ ott lakott. Furán kérdő tekintettel nézett ránk mikor elhaladtunk mellette, nem értve, hogy a motorosok miért követték egészen hazáig. Ott aztán a környéken mentünk még vagy három kört, mert a Google, pánikszerűen forgatta a térképet és tanácstalanul jelölt be különböző nem létező irányokat.
Elkerültük az A1-es autópályát, és szépen becsalinkáztunk Nis-be. Olyan meleg volt, és olyan lassan mentünk, hogy a motoron a ventilátor hangja még a Szandráét is elnyomta a kommunikátorban. 😀 Talán 6 km volt a szállásig, amikor a GPS-nek használt telefon kiírt valami üzenetet, ami a fél képernyőt elfedte. Kicsit hunyorítottam (említettem, hogy vaksi vagyok?) közelebb hajoltam… Még egy pillanatra ki tudtam olvasni, hogy „overheating”, majd nemes egyszerűséggel kikapcsolt.
Ott álltunk 3 körforgalom ölelésében. Akárhogy is számolom, az közel 10 lehetséges irány. 5 percre a szállástól ismét megálltunk, levetkőztünk, és vártuk amíg a telefon őnagysága hajlandó lesz üzemi hőmérsékletűre hűlni.
És a szállás. Jobb napokat látott elhanyagolt épület, naptól megfakult reklám- és tájékoztató táblákkal. Nem volt túl bizalomgerjesztő. Becsekkoltunk. Idős hölgy a recepción, aki a szerben kívül mást nem beszélt, de tipikusan az a fajta, hogy ha bambán nézek rá, ugyanazt elmodja hangosabban. Az aktivity eredménye, hogy hét órakor lesz valami… Reméljük, hogy mindketten a reggelire gondoltunk. A „hotel” semmivel sem tud többet belül, mint amit a külseje ígért. A WC-ről sajnos hiányzott a „sterile” szalag, de ez a legkisebb baj. Szóval bevizeztem az egyik törölközőt és nekiálltam takarítani.
Most megtámadtuk a leginkább ajánlott helyi éttermet. Nemes egyszerűséggel, a szerb konyha k.va jó.
Holnap végig hegyek között Macedónia, Szkopje. Kb 200 km
