11. nap Drezda
Rendkívüli motorozós nap volt. Olyan gyöngyszemet találtunk a Germán-középhegység legészakibb vonulatában, hogy ha lenne plusz időnk, még legalább 2x végigmennénk rajta. A neve: a 242-es út!
Mint a Mátra 10x csak az út meg annál is jobb. Sajnos szombat lévén motoros kollégából sem volt kevés, de rendesen tolták, széles volt az út, nem tartottuk fel egymást.
Az elején azt gondoltuk, a Szandra sisakjára fel kellene tenni a kamerát, végül lustaságból nem került fel. Most azt mondom, jobb ez így. Egyrészt a tempó miatt nagy lett volna a sisakjának a szélterhelése, másrészt ha látja a kamera, hajlamos az ember egy-egy kanyart gyorsabbra venni vagy jobban belefeküdni. Azon kívül amit ott műveltünk arról jobb, hogy nincs képes bizonyíték.
Meg kell említeni, hogy az én kedvesem mennyire stresszes, amikor ilyen kanyargós terepen ennyire hajtok.
Közelítünk a kanyarhoz, a tempó nagy. Visszakapcsolok kettőt… A motor kicsit megtorpan, a sebesség elkezd csökkenni, a Yamaha hirtelen ordítással jutalmazza, hogy a fordulatszám felugrik 9000 környékére. Még mindig túl gyorsan vagyunk ehhez a balos kanyarhoz. Kicsit megpöccintem a hátsó féket. Fekszünk bele a kanyarba, szemem vezetem az íven, figyelem mikor lehet csavarni a gázkart, a kanyar közepén vagyunk…
– Szandra. – „Nézd, de jó, mennyi tehén van ott jobbra!”….. Pedig még kávét is ivott.
A játéknak hála, ma 2x tankoltunk.
Drezdából annyit láttunk, amennyi a hoteltől a BierGarden-ig látnivaló volt. Ez éppen 2 db nem működő közlekedési lámpa.
Ma elképesztően meleg volt. Nyilván kényelmetlen, sokat kell inni, de nem bánjuk, csak az esőruha maradjon a tanktáskában.
Holnap a tervek szerint már rendes cseh sörrel búcsúztatjuk a napot.
370 km Brno
