12. Nap Brno
Ismét sikerült rendesen kimotorozni magunkat.
Hannover után 20 km és begurultunk az Elba völgyébe. Na itt muszáj volt feltenni a kamerát. Ahogy halad az ember szépen magasodnak fölé a sziklafalak.
Néhány kanyar után azonban a Sygic (navigáció) elvitt minket a völgyből, és hipp-hopp 4 és 5! Számjegyű utakon találtuk magunkat. Egy darabig szót fogadtam neki, de amikor már egy ideje nem találkoztunk egyetlen teremtett lélekkel sem, és csak erdő meg tarló mindenfelé, gyanút fogtam. Minden „falu” 2 házból, meg egy istallóból állt. Ezek az utak önmagukban nem okoztak lelki törést, ha nem vártam volna minden pillanatban, hogy az üzemanyagszint jelző elkezd világítani.
Megálltunk, elővettem a „rendes” telefonom. Térkép… Sem a Vodafonos, sem a T-mobilos sim kártyával nem tudta megmondani, hogy merre induljunk. Igazából azt sem tudta pontosan, hogy hol vagyunk.
Kész! Bejártuk fél Európát, majd a túra végén Csehországban elvesztünk.
Az idegesség nagy úr! Azonnal meg kellett ennem egy müzli szeletet.
A Sygic-ot azért kezdtük el használni, mert bár kényelmetlen, helyenként fapados, de offline!
Mit volt mit tenni, bár a bizalmat eljátszotta, mégis rábíztuk magunkat. 4 km múlva benn voltunk Ceska Lipában, ami egy 40.000-es város, lagalább 10 benzinkúttal… Nincs tanulság.
Keresztben végigszeltük Csehországot. Akármilyen főút is legyen, errefelé mindegyik erdei út. Mindenfelé erdő. Sűrű, magas, „jószagú” és hűvöst ad a motorosnak is.
Ennek ellenére ma nagyon fáradt voltam. 8:20 perc volt az út, ebből 6:30 volt amikor ténylegesen mentünk. Pisilni kell, szomjas vagyok, elnyomta a seggem az ülés, igyunk kávét, tankoljunk, igyunk valahol kólát, megint pisilni kell. Mint egy óvodás.
Ja, ez én voltam. 🙂
Megjöttünk.
Nem mondom, hogy Brno legfrekventáltabb helyén van a hotel. Sok kis koszos utca a környéken. Végül Szandra rosszalló pillantására, viszatettem a bicskát a tanktáskába.
Itt vettük a fáradságot, és besétáltunk a „közepébe”. Van itt bőven látnivaló kérem. Mindenféle csodás épületek. A legszebbikre az volt írva, „Pilsner Urquell”.
Itt ért a nap csalódása. A csülök az étlapon, mint „roasted” szerepelt, de ezek szerint ők nem így gondolták, mert FŐTT csülköt hoztak. Persze bánatomban csak megettem, de azért… NA!
Holnap 312 km, és még kimondani szörnyű: Budapest.
Állítólag az atlétikai vb miatt a főváros megközelíthetetlen. Külön jó játék lesz hazajutni.
