9. Nap Amszterdam.
Tényleg 2 óra autópályán, pedig messze a megengedett sebesség alatt mentünk. Senki nem állt bele 2 centire a seggünkbe, hogy húzzúnk onnan. Nagyon kell figyelni, hogy az ember észrevegye, mikor lépte át a Belga, Holland „határt”.
Nagy elégtételt kaptam belépve Hollandiába. Franciaországban Szandra meg-megvillantotta néha a francia tudását ami kopottas ugyan, de az enyémmel ellentétben nem merül ki a Bonjour, és a Merci megfelelő helyen való használatában.
Szóval végre egyenlőek lettünk. Egyikőnk sem ért egy kurv@ szót se a holland feliratokból.
Gyorsan kitaláltuk mit kezdjünk a hirtelen ránk szakadt szabad délutánnal. Irány a piros lámpás ne… Ööö nézzük meg a várost.
Látni akartuk a belvárosi csatornákat.
Szerencsénk van. Egy metróval elérhető, ami konkrétan a szállásunkról indult.
A cafeshoppokba be sem kell menni. Ha az ember elég kitartóan nézelődik a bejárat közelében, simán mosolygósra tudja magát lélegezni…
Hagytam magam kézen fogva vezetni, de amikor arra jartunk ahol már nincs látnivaló, vissza akartam fordulni. Szandra azonban határozottan rábökött a telefonján, a „Public toilet” nevű helyre.
1. Próbálkozás.
Egy földalatti bicikli garázs. Lesátáltunk. Megtaláltuk a WC-t. Onnan lehetett megismerni, hogy le volt láncolva, és egy marha nagy piros „Defect” felirat volt rajta.
Kicsit sűrűbb, sietősebb léptekkel iramodtuk google 2. találata felé.
2. Próbálkozás
Utcai fülke WC. Párizsban már használtunk ilyet. Itt azonban nem volt hajlandó abbahagyni az automata öblítés és a kagylóból egyre szélesedő kis patak csordogált ki a történelmi utcácskára.
3. Próbálkozás
Egy két sarokkal messzebb lévő Pláza is szerepelt a találatok között. Nagy hamarjában, át a gylogátkelőhelyek piros jelzésein, megérkeztük. Második emelet. Beeresztő kapus fizetős wc. Imánk meghallgatásra talált…. Azazhogy mégse.
Két dolog volt pirossal leragasztva rajta, a bankjegy, és a kártya fogadó nyílás. Csak 1 Eurós érmével működött.
Az meg nem volt nálunk.
Reményvesztett helyzet. Felajánlottam, hogy keresünk egy parkot. 🙂 de pár lépés után a mi lenne ha belógnék? – mondat hangzott el.
És már ment is a beleptető felé. Mérgesen előkapta a zsebéből az 1 CHF-es érmét, beletartotta a kamerába, és „Ugye ti is 1:1-váltjátok felkiáltással. Bedobta a frankot és átbújt a korlát alatt.
Megtekintettük a szexmúzeumot, ami főleg egy századdal ezelőtt készült pornó képekkel van tele.
Volt ugyan pár fantáziát megmozgató szobrocska, és egy-két emeletes himtag, de alapvetően csalódás.
Még egy kis séta. Vártuk az estét, hogy az érdekesebb kirakatokban is legyen látnivaló. 🙂
Lett.
Megkritizáltuk a lányokat, és a lányos ruhába bújt félfiúkat.
Hűvös van itt a csatorna parton. Be ültünk vacsorázni, és megyünk is „haza”!
Holnap Hannover. 370 km.
Örömmel látom, hogy ha nem húzom a szarvát veszettül, akkor nem eszi az öreg lány az olajat.
