Nyolcadik nap, Brüsszel.
329 km. 6 és fél óra. Melós ez az autópályályákat elkerülő útvonal.
Tegnap este sikerült Párizsban addig tökölni a metrózással, hogy a gyalog 42 perces utat, kb másfél óra alatt tettük meg tömegközlekedéssel. Pedig minden francia tudásunkat latba vetettük. (igaz nem sok jött össze).
A tegnapi párizsi tizen kilométer lesétálása után, a nap végén még fellépcsőztünk a Diadalív tetejére, majd remegő térdekkel mászunk le onnan.
Mindannyian ismerjük, a nem szokta a cig@ny a szántást mondásunkat. Ennek mentén szeretném megemlíteni, hogy ma reggel, úgy keltem ki az ágyból, és tettem pár bizonytalan lépést a WC irányába, mint az a 90 éves bácsi, aki az éjjel összecsinálta magát, de nem akarja minden lépéssel még széjjelebb kenni.
Néhány ismerős szerint, rohanósra tervezem a túrát. Sokszor átbeszéltük Szandrával, hogy főleg a motorozásért motorozunk, és nem vágyunk mindig városnézésre, vagy múzeumlátogatásra. Ahol meg igen, oda nem motorral megyünk.
Szóval minden napra egy város. Tegnap azonban úgy szétcsúsztunk, hogy felmerült, döglünk egy napot, és kihagyjuk Brüsszelt. Végül nem így lett. Itt vagyunk.
A szállás szuper. Közel van a repülőtér. A gépek által keltett zajjal igyekszünk pótolni a hajnali párizsi kukásautók hiányát.
Brüsszel egyébként Párizsnál jóval rendezettebb, kisebb, barátságos város. Nem is értem a főninek mi baja vele. 😀
Holnap Amszterdam.
Mivel Belgiumban és Hollandiában ingyenes az autópálya használat, arra gondoltam, hogy végig autópályán 2 óra alatt ott vagyunk, és a maradék időt egy kicsike városnézésre fordítjuk. (már amennyiben sikerül ezt a fájdalom nélküli járás dolgot újra elsajátítani.)
Tudom, hogy nem motoroshoz méltó az autópálya használat, de a GPS szerint, ha nem pályán megyünk, át kell magunkat verekedni Antwerpenen és Rotterdamon, arra pedig ennyi párizsi motoros csalinkázás után nem vágyom. Behunyom a szemem, nagy levegőt veszek és autópálya.
