Black ’n’ White rockabilly hétvége, Eger.
Bár a buli hivatalosan csak pénteken kezdődik, de mi már csütörtökön nekivágtunk. Megkíméltük magunkat a rohanástól. Különben is, ha pénteken mennénk, a hűtőnek nem lenne ideje a sört fogyasztható állapotúra hozni. Nem kockáztathattunk. A múlt hétvégi kis “balesetem” miatt a bokám nem volt épp fájdalommentes, szóval Szandra vezetett. Az évek alatt megszoktam, hogy ezek nem életem legférfiasabb pillanatai. – a kis lila aszfaltbuborékban az anyósülésen.
A stratégiai készleteket még indulás előtt feltöltöttük: egy karton Carlsberg, pálinka, és Ballantine’s. A szentháromság. Az arányokat az évek során finomhangoltuk.
Kettőkor már úton voltunk Pestről. Az egyik MOL kútnál megálltunk, és alaposan beebédeltünk. Egy darab szokásos benzinkutas hot-dogot. Harminc ország ízeit kóstoltuk már a grillezett poliptól a csülökig, de a kulináris repertoár csúcsa változatlanul a virsli kifliben. Legalább kiszámítható.
Négy óra múlt mire odaértünk. Eger Hotel, ismerős hely. visszajárunk, mint a szellemek. Becsekk, kipakolás, a jól bejáratott rutin: cuccok szét, ital hűtőbe, fürdőruha elő.
Nagy bőrönd, nagy táska, 2 hátizsák. Kellett volna egy külön táska csak a cipőknek, de végül, ha mind a ketten ráhasaltunk a bőröndre, tök könnyen be lehetett cipzárazni. Megkaptuk a kedvenc szobánkat. Erkélyezés, pálinka, welness. Szinte üres volt, mert ugye, a rendes emberek csak holnap érkeznek. Belemártóztunk, kinyújtóztunk.
Később lebattyogtunk az étterembe, egy ‘A’ kategóriás vacsorára.
Aztán újra kiültünk az erkélyre. Csönd volt, csak a konyhai gépészet duruzsolt romantikusan. A parkolóban néhány korai érkezőt láttunk cipekedni, de a nagy felhajtás még nem kezdődött el.
Ittam volna még egy sört, de a vacsora minden létező helyet elfoglalt a gyomromban. Szandra a holnapi outfit-ját tervezgette – ami egy ilyen hétvégén nem kevés logisztikát igényel. Holnap kezdődik a buli. Remélem, a lábam kitart.