Hatodik nap. Végre Párizs.
Eddig távolodtunk otthonról. Szerdától, nagyon lassan, de közelíteni fogunk.
Biztos van jobb dolgotok, is mint arról olvasni, hogy mennyire megáztunk. Biztosíthatok mindenkit, hogy úgy mint ma, na úgy még nem nagyon.
A nénike adott nekünk „reggelit”. Egy sovány bagett, vaj, és 7 féle lekvár!! Mi az úristenért nem főzött belőle inkább pálinkát?! Szóval, semmi emberi étek nem volt azon a nyomorult giccsesre faragott asztalon.
Hozott kb 1 liter kávét. Szandra öntött magának, de le lehet látni a bögre aljára, úgyhogy én köszönöm, nem kértem.
Reggeli közben esett, majd elállt. Úgy döntöttünk nem veszünk esőruhát, pedig ott a szoba kényelmében még komolyabb sérülések nélkül megtehettük volna.
Nem ragozom.
Félúton észrevettem, hogy a hátsó gumi bal oldala jobban kopik. Kicsit nyugtalankodom, nem szeretnék mondjuk Belgiumban gumit cseréltetni.
Párizs határától, a szállás 21 km 1 óra és 46 perc. Rájöttem, hogy meg kell próbálni a helyi robogósokat követni, és akkor haladunk.
Ez a hotel kielégíti az igényeiket. Mostunk és kisétáltunk a nagy Párizsba. (szigorúan magunkkal hoztuk az esőruha kabátját)
Tessék kitalalni hol készült a mai szelfi!
Egy magyar együttesünk már ’87-ben megénekelte, hogy a hely nélkülem üres.
Holnap a motor pihen. Bejárjuk ezt a nagy falut, a néhány kötelező fotó kedvéért.
