Negyedik nap, Bern. Szinte eseménytelen. 227 km kényelmes tempóban. Az első tízen kilométer után úgy döntöttünk, hogy a Szandra sisakján menjen a kamera. Pufogtathatnám a közhelyeket a mesebeli tájakról, de ezt látni kell. Olyan zöld minden, mintha valami betépett fotós gondolkodás nélkül végigphotoshoppolta volna a tájat.
Amúgy meg qrva unalmas. Zöld fű, tehenek, domb, traktor. Zöld fű, tehenek, domb, traktor. Zöld fű….. Csak a sváci sofőrök töketlensége törte meg az unalmat.
Tudom, hogy unalomig lerágott csont, de ezeket is megölni a nyugalom basszus. Mi az, hogy ezeket semmi nem idegesíti fel?
A benzinkúton egy VW állt be az egyik állásba, majd a sofőr bement udvarolni a kutas lánykának. Közben megérkezett egy pótkocsis rettenet nagy autó, és dudàlt egyet, jelezvén, hogy a Volkswagenes Don Juantól nem tud beállni a kúthoz. Kb. 5-8 perc után úriemberünk megjelent, hogy helyet adjon a túlsúlyos teherautónak, majd úgy intettek egymásnak, mintha gyermekkorban együtt őrizték volna a falu összes birkáját. Nálunk már nagyon hangosan elhangzott volna, hogy a VW-es úriember édesanyja milyen régen, és mivel foglalkozik. De ezek nyugodtak basszus.
Meg egy fontos infó. A Bern felé vezető A1-es autópálya, Bern előtti utolsó lehajtójánál lévő étterem séfje magyar. Abszolút fölösleges információ, csak gondoltam megirom.
Zug-ban ránk ijesztett az eső. Fél óra lamentálás után, kézfeltartással megszavaztuk az eső ruhát. Indokolt volt. Rövid ideig, de keményen esett. Kiderült, hogy a nagy hírű Morecast alkalmazás, egy hajítófát nem ér. Először is hazudik, mint az elsőbálozó kislányok, és óráról órára változtatja a véleményét. Értem, hogy az időjóslás nem egzakt tudomány, de nekem a fulladásos halállal kell megküzdenem minden alkommal, amikor motoros ruhában nekiállok becipzárazni a kalucsnit.
Szóval felvettük, majd kb. egy óra múlva le.
Bern, hamburger, Jäger, sör.
Holnap irány a mustár őshazája… Dijon.
