5.nap Isztambul. Te jó atyaúristen, hogy ebben a városban mit művelnek ezek közlekedés címszó alatt. Jajj. Igazából lehetetlen leirni. Kb. 3 perc után rájöttünk, hogy ha szabályosan közlekedem, akkor még nem értünk volna ide. Volt olyan, hogy a GPS 11 km-t mutatott és mellé 38 perc menetidőt. – „Na kicsim, milyen ügyes vagyok. Az Hagia Sophia-tól 2 perc sétára foglaltam hotelt” – aha, csakhogy ide be is kell jutni motorral. Szóval 15-20% – os emelkedők amik fényesre kopott macskakőből vannak, de legalább a gyalogosok, helyiek, turisták, kétkerekű riksát húzó kereskedők nem az aurádba, hanem a gyomrodba sétálnak bele. Nagyszerű egy ilyen emelkedőn újra, meg újra elindulni megpakolt motorral, utassal. Tényleg leírhatatlan. Jártunk egyirányú utcában a másik irányból, lezárt utcában, csak mert a korlát mellett volt egy motornyi hely. Mentünk át aszfaltból kiemelkedő forgalomgátló oszlopok között. Jól láthatóan azonban ezen akcióim, sem a járókelőket, sem a rendőröket nem érdekelte. Mindenemből folyt a víz mire sikerült a hotelig eljutni. Viszont tényleg a mindennek a közepén van. Hagia Sophia 1 perc. Nagy bazár 3 perc. Boszporusz komp járat 15 perc séta. Nem tudom megérte-e. Éveket öregedtem mire ideértünk. 🙂 Holnap nem motorozunk, csak átruccanunk Ázsiába… 🙂
