2.nap, Velica Vrbica, a Vaskapu-szorostól 20 percnyire. Ez már eseménydúsabb menet volt. Kezdjük azzal, hogy a hegyeken át terveztem az utat. Három számjegyű út, mi baj lehet. Nos annyi, hogy itt még a traktoros Józsi bácsi is csak felezővel tud végig menni, ha ugyan el nem ül a traktor a sárban. Maradjunk annyiban, hogy az útburkolat több helyen is meg volt. Aztán, hogy a játék teljes legyen, rövid bevezető után ránkszakadt az ég. Okulva az albániai kalandunkból, egyből esőruhába bújtunk. Mint tudjuk szakadó esőben ez igen egyszerű művelet. Indultunk tovább, de a felhő csak eddig gondolta viccesnek, úgyhogy 3 perc múlva odébbis állt…Szerbiában meglepően nagy méretű adag kaját adnak mindenütt. Ma kétszer nézett rám úgy egy pincér mintha buzi lennék. Egyszer mert zero pivo-t szerettem volna, és egyszer mert rákérdeztem, hogy nincs-e a kajából kisebb adag. 🙂 Az árszabás viszont nagyon baráti. A Duna és a Vaskapu-szoros viszont finoman szólva is gyönyörű. Egy parasztházban alszunk. Teljesen autentikus. Wifivel, lapostévével, klímával. Szóvá tettem, hogy csak 2 külön ágy van. A gazda asszony kaján vigyorral jegyezte meg, hogy hosszú út után ALUDNI kell. Holnap végig a Duna mellett lefelé. Aztán irány Szófia.
