Negyedik este, Podgorica. Hát kérem Ez a város épül, csak rohadt lassan. Embert próbáló volt az épülő zúzott köves félkész autóúton bebűvészkedni a Yamahát. Tudtuk, hogy ez egy lazább nap, úgyhogy Dubrovnikból is a szokásosnál később indultunk. A montenegrói határőr lebaszott mindenkit, hogy miért csak a bal oldali sorban állunk. Hát, mert a jobb oldali sávban úgy felejtették a piros lámpát. Herceg Novi – ban össze sósvizeztük magunkat, És fogyott egy kis fish suppe. Aztán a kotori öblöt félig megkerülve, és a turista sofőröket megunva, nagyon durva Szerpentinen „hátulról” támadtuk meg Podgoricát. Nem közhely Montenegró szépségéről beszélni, de kicsit olyan „félkésznek” tűnik az ország. Na majd holnap meglátjuk mit mondunk Albániáról. Külvárosi szállásunk van. Pizza, sör, alvás.