Mára csak 55 km maradt szándékosan. A mai délutánnak már a strandolásról kellett szólnia. Későn indultunk, mert a durresi szállást csak kettőtől lehetett elfoglalni. Viszont meglepetés volt, hogy ezt a rövid távot, közel 2 órába telt teljesíteni.
Sokáig tudnám ragozni, az irányjelzőt sosem, de az elakadás jelzőt lépten-nyomon használó autósokat, de ezt meg kell tapasztalni, hogy az ember elhiggye. Több autót is láttunk aki – elakadásjelzővel – a körforgalomban parkolt, de a kedvencem egy ezer éves Fiat Punto volt, aki még Tirana külvárosában, egyetlen szeletkéjét a körforgalomnak, szembe tette meg. Egyszer-kétszer meghűlt bennem a vér, de aztán végigröhögtük, mennyire lesz@rnak minden szabályt.
Egyszer azért meglepődtem. Elindulás előtt az egyik autós indexelt. Szóvá is tettem. Szandra pedig lemondóan közölte, – Persze nem látod, hogy nem helyi? – Görög.
Egy motoros ismerősöm egyszer úgy nyilatkozott, hogy az utakon motorral kolbászolni a nagyapja is képes. Aki nem tud pályán teljesíteni, az nem is tud igazán motorozni. Innen üzenem neki (ha magára ismer) gyere pajtás Albániában, és maradj életben. Ez a kihívás. 😀
Az mondják Albánia az egymillió bunker országa. Nekünk kettőt volt szerencsénk látni.
Továbbra is sokkol a mindenhol hömpölygő szemét látványa, és az erjedésének a semmivel össze nem téveszthető szaga. Egészen addig míg be nem értünk Durresbe.
Ez itt kérem egy másik dimenzió. Az utak jók, az épületek szépek, újak és nagyok. A Google street view, 2016-ban járt erre, akkor még nyomjuk sem volt. Pálmafák szegélyezik a főutcát, a Dolce Gabbana, a Hugo Boss, Gucci, mind képviseltetik magukat. Erre a kikötővárosra rászakadt a pénz. Az utcán szelektíven gyűjtik a szemetet. Semmi nem utal arra, hogy Európa legyszegényebb országainak egyikében járunk. És ez sajnos az árcédulákon, és az étlapok jobb oldalán is erősen meglátszik.
Kíváncsi letten volna annak az embernek az arcára, aki a part menti dombon épített magának egy házat, gyönyörű tengerre néző kilással, majd évekkel később két 10 emeletes szálloda nőtt ki földből, és most nézheti azt.
A szálloda pazar, saját partszakasszal. Egyetlen dolgot említettem a recepciós lányoknak, mint negatívumot… Túl sós a víz. Nem vettek komolyan.
A motor most lennt pihen a mélygarázsban, a következő 2 napban, ha nem lesz semmi érdekes nem írok ( Ááá, úgysem bírom ki) 🙂
Aztán csütörtökön újabb érdekes kihívás: Koszovó.