Második nap. Mittersill. Villoch környékén elkezdett esni, csak hogy ne érezzük magunkat komfortosan. Megálltunk egy buszmegállóban felöltözni, de hosszú percek teltek el, mire a habtestemre fel tudtam rángatni a nájlon nadrágot.. Addigra meg az eső elállt. Én bizony csak azért sem vetettem le, mert ki tudja… Egy óra múlva végül egy benzinkútnál újra neki kellett vetkőzni, mert kezdünk puhára párolódni.
Átküzdöttük magunkat a Glossglockner hágón. Motorosoknak 30 eur. Mondanám, hogy szép, vagy inkább, hogy gyönyörű. De végül is inkább asztaqrva!!!
A kanyarok megszámozva mint a Stelvio-n. Némelyiknek elég komoly az emelkedése.
A kijelző szerint 6.1 C volt fenn, és hát veszettül fújt a szél. Rohamtempóban fotózkodtunk, aztán fel a sisakot. Későbbi selfihez már le sem vettük. 🙂 Találkoztunk pár magyar motorossal, de csak széles mosollyal intettünk egymásnak a hazai rendszám láttán, hisz a hidegtől vacogó foggal nem nagyon lehet beszélgetni. Meg aztán mit is mondanánk. – Ti is itt vagytok? – Ja.
Korábban értünk Mittersillbe a tervezettnél. Patent kis város. Bármelyik utcája potenciális Osztrák nemzeti képeslap téma.
A szállásunk mindentől is messze van, úgyhogy vettünk a Spar-ban vacsorát és kihoztuk.
Annyira van a rakterünk kihasználva, hogy egy csomag szalámi, 4 zsömle, egy majonéz és egy sör, csak úgy fért be, hogy egyikőnknek fel kellett venni az esőruha kabátját, és annak a felszabadult helye funkcionált az élelmiszer rakhelyéül.
Holnap rövid szakasz. 295 km. Liechtensteini főhercegség – Vaduz.
