10. Nap. Déva.
Csak ülünk itt a Colection étterem teraszán és nem tudom sírjak vagy nevessek.
Inkább nevetek, mert az egész túrát megúsztuk két adagnyi esővel.
Mondjuk az egyik az durva volt, de legalább nem tartott sokáig.
Sírás pedig egyrészt annak jár, hogy vége, másrészt, hogy holnap viszont mocskos módon szarrá fogunk ázni 🙂
Megvolt ma a transzfogarasi átjáró.
Még mindig gyönyörű. Sőt lenyűgöző, és lélegzetelállító, és csak ülnék és nézném.
És izgalmas, mert azt nem nevezném szalagkorlátnak ami néhány helyen „véd” a több száz méteres zuhanástól. Jó idő volt.
Száz ágra sütött a nap, ami persze nem jelenti, hogy ne lett volna 10 fok alatt a hőmérséklet a hegytetőn.
Sajnos tényleg egy pillanatra sem lehet ámuldozni a látványon menet közben. Szandra sisakján viszont szorgalmasan dolgozott a kamera. 🙂
Úgy értünk Dévába, hogy az eső rá-rá lépett a sarkunkra. Lakott területen szigorúan betartottam a 70-80-at, országúton pedig a 110-140-et.
Mire Dévába értünk már olyan viharos volt a szél, hogy segített nekem a megfelelő nyomvonalat kiválasztani.
Ide-oda lökdöste a motort. Dévában épp’ rally verseny volt.
A hotel és környéke lezárva. Pofátlanul, tökön-paszulyon, parkon-járdán keresztül végül bejutottunk. – mit nekem egy dévai lezárás, Isztamban gyakoroltam. 😀
Holnap 443 km. És irány haza.
Hétfőn pedig már vár mindkettőnket vagy 2000 e-mail. Jó volt. Hálás vagyok, hogy megtehettük.
Ha jövőre még nem lesz vége a világnak, északra indulunk.
Nagyon jó volt a sok visszajelzés Tőletek.
Köszönöm.