8. Nap. Bukarest. Itt ülök a kötelező esti sör mellett és nem jön az ihlet. Eseménytelen nap volt. Rohadt meleg, és csak mentünk. Lemostuk a lovat, mert a hűtő tiszta sár volt. Hátha hatékonyabb így a hűtés. Ruse – nál léptünk be Romániába. Iszonyat sor volt… Egy helyi bolgár motoros jött el mellettünk. Dudált és intett, hogy menjünk utána. Kb. 70 autót kerültünk ki egy parkolón keresztül majd megálltunk közvetlen az útlevél ellenőrző bódé mögött. Letámasztotta a motort, mi is így tettünk, majd ismerősként üdvözölte a határőröket, odanyújtotta az útlevelét. Fél perc telt el, mutogatta, hogy én is adjam oda. Soron kívül rápillantottak a fényképeinkre és már mehettünk is. – köszi bolgár motoros! Ja, azt mondtam már, hogy rohadt meleg volt ma? Bukaresttel semmi baj nincs. Azon filozófálgatunk a Szandrával, hogy a lesajnált Romániában, nem is olyan rossz az életszínvonal. Mi még 73 forinttal számoltunk a lej-t, csakhogy már 83 🙁 Bukarest ugyan nekem nem tetszik, de ez egyrészt szubjektív vélemény, másrészt csak „kívülről” látom. A sör például jó! 🙂 Holnap mindössze 192 km megyünk. Neki a transfogarasi havasok lábának. A Vidraru duzzasztót ismét megnézzük. Reméljük, ezúttal megússzuk szárazon. Majd a fenyves közepén alszunk a Valea Cu Pesti hotelben. Azt mondják eléggé eldurvult ott a medve populáció. Abban bízom, hogy az ezres Yamahát nem futják le. Ja azt mondtam már, hogy rohadt meleg volt ma? 🙂
